Repülni és zuhanni (Részlet)

-Elegem van belőled- jelenti ki, amint becsukja az ajtót mögöttünk, és végre megfordul, hogy velem szembe kerülhessen.

-Jó, nekem is belőled- mondom mérgesen és keresztbe teszem a kezem magam előtt, amivel csupán annyit érek el, hogy kérdőn felhúzza a szemöldökét és keservesen felnevet. Hogy a fenébe lehet ilyen szexi, basszus!

-Kurvára nem értesz semmit- válaszolja keserűen miközben egy lépéssel közelebb jön hozzám.

-De nagyon is értelek- jelentem ki magabiztosan.- Úgy gondoltad, hogy majd én leszek a következő alkalmi partnered, de miután rájöttél, hogy én nem vagyok olyan, most már nem kellek neked...

-Fejezd be!- szakít félbe és ismét csökkenti a távolságot közöttünk. Néhány másodperc alatt olyan közel kerül hozzám, hogy hátrébb kell lépnem, ha nem akarok egy levegőt szívni vele, de ő mit sem törődve ezzel, követ egészen addig, amíg el nem érem a szoba falát és már nem tudok tovább hátrálni. -Már a legelső alkalommal, amikor megláttalak tudtam, hogy te nem olyan vagy, mint azok a kis ribancok, akiket kihasználok- támasztja mellém a két kezét a falon, ezzel elzárva előlem mindenféle menekülő utat.- Te sokkal jobb vagy, és éppen ezért nem kerülhetek közel hozzád, de erre túl későn jöttem rá. Azért kerültek el, mert...- sóhajt fel hosszan, majd beharapja az ajkát. Annyira szeretném, ha újra megcsókolna. Nem vagyok benne biztos, hogy igazat mond, hiszen ő nem az a fajta srác, akinek hosszabb kapcsolata van bármilyen lánnyal, mint egy éjszaka, de teljesen megbabonáz, ahogy küzd a szavakkal. És a szeme... Azok a mély barna szemek, alig pár centiméterre vannak tőlem, bennük az arany barna pöttyökkel és nem tudom levenni róluk a tekintetem.

-Mert?- suttogom.

-Azért kerültelek el, mert így nem kellett állandóan leküzdenem a késztetést, hogy újra megcsókoljalak- vallja be, majd közelebb hajol és úgy leheli rá a fülemre a szavakat.