Repülni és zuhanni (Részlet)

-Azt hiszed azért vagyok ilyen, mert nem akarok veled lenni- jelenti ki, majd ismét beleszív a cigijébe. Még csak nem is kérdésként tette fel, hanem kijelentésként közölte... Pontosan azt mondta, amit érzek, és egy szemernyi kétség sincs benne, hogy igaza van.

-Mert nyilvánvalóan így van- erősítem meg a szavait. Diego kifújja a füstöt, és nézi, ahogy az felfelé száll, majd mintha csak ebből merített volna erőt, ismét megszólal.

-Tévedsz- válaszolja és egy kicsivel közelebb jön hozzám. Így már csak egy lépés választ el minket, ami miatt a következő kilélegzésénél a füst egyenesen rám száll. 

Mindig is utáltam a cigarettát. A szüleim úgy neveltek, hogy egy káros, hasztalan anyagnak tartsam, valamint a szagát is utálom, de most még az sem érdekelne, ha nekem kellene kipróbálnom, ha cserébe végre választ ad a ki nem mondott kérdéseimre.

-Egyetlen okból nem tehetem meg, hogy közel engedlek magamhoz, de nem azért mert nem akarlak megismerni, vagy mert nem kívánlak- a szavai mélyen szíven ütnek. Ő tényleg kíván engem? Vágyik rám annyira, amennyire én szeretném, hogy újra megérintsen.- Azért nem tehetem, mert nem lenne helyes.