Miért vagyunk oda annyira a főgonosz karakterekért, a főhősök helyett?

Az utóbbi időben rengeteg olyan könyvet olvastam, ahol a főszereplő az ellenségébe szeret bele, vagy éppen egy teljességgel romlott zaklatóba, vagyis nem másba, mint a történet főgonoszába.

Persze, nem csoda, hogy sok ilyennel találkoztam, tekintve, hogy mennyire fellángolt a Dark Romance könyvek iránti érdeklődésem az elmúlt hónapokban. Ugyanakkor, felmerült bennem a kérdés, hogy mi teszi olyan sikeressé ezeket a könyveket, és mi teszi olyan nyálcsorgatóan vonzóvá ezeket a karaktereket. Elvégre, emberek milliói vannak oda az ilyesfajta történetekért, és az olyan férfi főhösökért, akik szembe mennek minden erkölccsel és józan ésszel.

Ezáltal, arra gondoltam, hogy készetek egy rövid listát, ahol számba veszem, miért vagyunk oda annyira a főgonosz karakterekért, a főhősök helyett.

1. Szenvedély

Azt mondják "minden jó fiú a mennybe begy"
De a rossz fiúk elhozzák neked a mennyet

Az első és talán leglényegesebb ok, amit Julia Michaels, Heavan című dala tökéletesen megfogalmaz, az az, hogy a rosszfiúk sokkal több mindent tudnak nyújtani számunkra. Ők azok, akiktől megkapjuk a pezsgést és a szenvedélyt. Ők azok, akik nem tétováznak és nem problémáznak az erkölcsöket vagy a gátlásokat illetően, hanem egyszerűen megszerzik azt, ami kell nekik. Ők azok, akik a csillagokat is lehoznák nekünk, méghozzá bármi áron.

2. Hevesség

Hagynom kéne, hogy porrá égjen a világ
Hagyni a világot porrá égni érted

Az előbbi mondatokat Chris Grey, Let the world burn című zeneszámában hallhatjuk, de akár egy könyvszereplő is mondhatta volna. A főgonoszoknak ugyanis megvan az a bájos és csábító szokása, hogy megtegyenek mindet a szerelmükért, kerül, amibe kerül. Ez a fajta hevesség az, amibe azt hiszem mi nők, igazán beleszerünk; a tény, hogy valakinek mi vagyunk a legfontosabbak. Ezt pedig senki nem tudja jobban kimutatni, mint ezek a bizonyos bűnös férfi karakterek. 

3. Odaadás

Egy hős feláldozna téged, hogy megmentse a világot, de a főgonosz feláldozná a világot, hogy megmentsen téged.

Ez az indok az előbbihez nagyon hasonló, ugyanakkor rendkívül fontos pontja, hogy miért imádjuk a gonosz karaktereket. 

Tulajdonképpen nagyon egyszerű a magyarázat: ők azok a szereplők, akiket nemes cél vezérel, csak rossz eszközökhöz folyamodnak; ők azok, akik bármit feláldoznának a céljaik, vagy épen a szerelmük érdekében.

Ez pedig egy sötét, de nagyon csábító fajta odaadás a részükről.

4. Tökéletlenség

Amikor becsukom a szememet, mindegyik szemhéjamra egy-egy finom puszit nyom, pihe könnyűt és édeset. Ez segít abban, hogy azokat a korábbi hideg, álcázott pillanatokat annak tekintsem amik: kiváltságnak, hogy láthatom. Ha valaki más lennék, elsimította volna a dolgot, feltett volna egy mosolyt, és bájosságot színlelt volna. De ő azt akarja, hogy lássam- hogy tudjam , nem mindig lesz az a finom, jóképű férfi, aki babusgat és ölelget engem. Néha, ő az a kemény, hideg gyökér, akinek hagynia kell, hogy lehulljon a fátyol.
Tudni akarja, hogy ez nem fog elijeszteni engem.

Angel Lawson és Samatha Rue, Lords of mercy című könyvében olvashatjuk az előző mondatokat, amelyeket szintén érdemes átgondolni.

Valójában a lelkünk mélyén szerintem mindannyian tudjuk, hogy a valóságban nem léteznek tökéletes férfiak, így amikor egy ilyesfajta főhősről olvasunk, akkor egy bizonyos ponton rájövünk, hogy ez csak egy mese, egy álom, semmi más. Ugyanakkor a rossz fiúk közel sem tökéletesek, és éppen ez teszi őket annyira valóságossá; ez az, ami miatt könnyen megértjük a karakter jellemét és képesek vagyunk arra, hogy igazoljuk az összes erkölcstelen tettét, elvégre egyikünk sem tökéletes. Tulajdonképpen, azt gondolom, hogy a problémáik teszik éppen olyan szimpatikussá őket a számunkra. Ezen felül pedig az is, hogy a lelkünk mélyén mindannyian szeretnénk, ha mi lennénk azok, akik miatt ezek a bűnös férfiak jobb útra térnek majd.

5. Kinézet

Még a bal szemöldökét keresztülszelő, átlós sebhely is csak vonzóbbá teszi. Átkozottul vonzóvá. Pusztítóan vonzóvá. Amolyan "bajba fogsz kerülni miatta, de kit érdekel" típusú vonzóvá.

Rám néz, belém lát, várja a választ. Szürke szempárja olyan, akár a jégdarabok, az üvegszilánkok. Éles és szúrós. Rideg, de magával ragadó. Olyan gyönyörű, amilyenek csak a halálos dolgok lehetnek.

Ahogy azt Rebecca Yarros, Fourth Wing (Negyedik szárny) című könyvének, valamint Lauren Roberts, Reckless (Vakmerő) című könyvének főszereplői is tökéletesen prezentálják, ezek a férfiak  kétséget kizáróan észvesztően vonzók szoktak lenni.

Az az igazság, hogy a mi főgonoszaink bizony mindig sármosnak vannak megírva, amolyan istenien sármosnak, ehhez pedig nem hinném, hogy sok minden mást hozzá lehetne fűzni, azon kívül, hogy mi, olvasók már az első lapoktól kezdve csorgatjuk rájuk a nyálunkat.

Ez az öt indok lenne az, ami miatt véleményem szerint mi, olvasók annyira odavagyunk a főgonosz karakterekért: a szenvedélyességük, a hevességük, az odaadásuk, a tökéletlenségük, és a piszkosul jó kinézetük.

Mindenesetre, engem sikerül elcsábítaniuk minden egyes alkalommal, és biztos vagyok benne, hogy ez ezután is így lesz, bármennyire legyenek is piszkosak vagy kegyetlenek.