Írások

-Elegem van belőled- jelenti ki, amint becsukja az ajtót mögöttünk, és végre megfordul, hogy velem szembe kerülhessen.

-Azt hiszed azért vagyok ilyen, mert nem akarok veled lenni- jelenti ki, majd ismét beleszív a cigijébe. Még csak nem is kérdésként tette fel, hanem kijelentésként közölte... Pontosan azt mondta, amit érzek, és egy szemernyi kétség sincs benne, hogy igaza van.

-Sok sikert- suttogja. Istenem! Annyi szenvedés hallatszik ki a hangjából. Vajon miattam van, vagy a testvére miatti izgalom hozza ki ezt Boriból?

-Ne sikolts!- szólal meg mögöttem az ismerős hang. Egyik keze szorosan befogja a számat, hogy ha ellenkezni akarnék, még akkor se tudjak kiadni semmilyen hangot. Másik keze fenyegetően tartja a nyakamat. A pulzusom egyre szaporább, ahogy a nyakamat tartó keze szorátísa egy leheletnyivel erősödik. Amint megbizonyosodik róla, hogy teljesen az...

Nap érintette arcán halvány pír jelent meg. Szőke hajszálait a szemébe fútta a szél, és a lány csak mosolygott. Ilyenkor nyáron mindig sokkal inkább önmagának látszott. A szürke idő, mintha egyet jelentett volna számára a rossz kedvvel, a napsütés pedig egyenesen a paradicsomba repítette őt. Gyakran elvágyódott, mintha valahova máshova tartozott...